Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hamvasztó szerelem

2012.10.29

 

 

A tükör előtt ült. Nézett, de nem látott.Kezében borotvapengét szorongatott. Most, most meg kellene tenni, megszűnne a fájdalom.Halk kopogást hallott a szobaajtóból. Lassan magához tért, gyorsan a fiókba dugta szabadulása szimbólumát.

-Ki az?

-Csak én vagyok, lányom. Gabi, az unokaöcséd jött hozzád látogatóba. Megígérted neki, hogy ma elviszed a játszótérre....

-Rögtön megyek. -gyorsan feltett egy kis pirosítót, mégsem nézhet ki úgy, mint egy hulla. Belenézett a tükörbe. Hát most se sokkal jobb, gondolta. Egy festett múmia...Mindegy, legalább nem kell múzeumba mennie,ha ilyet akar látni, elég egy kis fásli...

Kivonszolta magát a szobából, majd felrakta mosoly-maszkját, hisz a gyerek nem értette volna meg. Ahogy elment sétálni, édesanyja belépett a szobába. Kihúzta a fiókot. Igen, ott van! Felzokogott, kezébe vette a pengét, térdreesett, s szinte önkívületben könyörögni kezdett, a szavak öntudatlanul buktak ki száján: Istenem, ne engedd! A szülőknek kell előbb elmenni....Uram, könyörülj rajtam, nem tudom Neked adni őt, segítsd meg! Adj hitet és reményt, ne engedd, hogy tovább sorvadjon, Uram! Vedd el a fájdalmát, bocsáss meg neki, sújts engem, ha kell, s én hálás leszek a fájdalomért, ha őt élni hagyod, s megsegíted. Ijedten rezzent össze, amikor valaki csengetett. Jajj, még itt talál! Kitántorgott a szobából, gyorsan megmosta az arcát. A csengő türelmetlenül berregett ismét. No most már kimehetek, nem tudom, kit hoz ilyenkor ide az ördög...Na, csak a postás. Tán valami jót is hozott... De milyen türelmetlen az utóbbi időben! Lám csak, a lányomnak hozott valami nagy borítékot... Talán felvidítja, s ha jobb lesz a kedve, lehet megint rendesen eszik. Olyan sovány szegényke, majd elfújja a szél.

No megint utazhatok. Ideje elhagynom ezt az országot. Mindig idegennek éreztem itt magam, Anyám tekintetét is nehezen viselem, sír benne az aggodalom. Persze megint Isztambul...Végülis nem kell a közös helyeinket látogatnom, bár az egyetemet nem kerülhetem el. Volt valami szép ebben a kapcsolatban? Szeretett egyáltalán? Képes lehet egy ilyen féreg a szerelemre? A düh végigcikázott a testén. Rádobta magát az ágyra és megrohanták az emlékek: Az első találkozás, az egyetem emeletén, a tanszék folyosóján, egy vasszűzre emlékeztető szekrény előtt.. Talán intő jelnek kellett volna tekintenie, mindig utálta az épületnek ezt a részét, de hát olyan vonzó volt a nagy barna kutyaszemeivel, kérlelő tekintetével... Olyan ártatlan dolognak tűnt tanítani, csak egy kicsit....Aztán pár nap múlva a  kávézóban megbeszélték a részleteket. Ramy révetegen nézett rá, bókokat mondott, beszélt a feleségéről, Zsókáról aki szerinte szinte rabláncon tartotta. Elmondta, hogy eleinte nagyon szerelmes volt belé, nem csak az európaisága vonzotta. Elbűvölte a nagyvilági stílusa, úgy gondolta mellette megőrizheti szabadságát, egyéniségét. Keservesen csalódott, a házasság után Zsóka kisajátította, sehova nem engedte el, magával nem vitte, mondván, úgysem értené a barátait...Igen, emlékezett minden mocskos hazugságára, rágalmára. Hazug bókjaira, az első csókra... Pedig nemet mondott, ezt biztosan tudta... Akkor mégis miért engedte? S miért nem döbbent rá, hogy Zsóka félelmei megalapozottak? Miért hitt egy gerinctelen szélhámosnak? Ugrott a kép... Újra itthon, s Ramy is ... Látja, ahogy a kis sikátorokban sétálnak összebújva. Zsóka nem sejt semmit, hisz Ramy szépen halad a nyelvtanulással. Úgy tudja, Kristófnak hívják a tanárt, néha találkozik is vele. Micsoda képmutatás! És még mindig hitt ennek a szennyládának! A szerelem tényleg vak és bolond, egész szívet ad a látszatért. Klári felocsudott, s érezte, hogy vizes a párnája. Már megint ezek az átkozott könnyek! Mikor hallgat végre a szíve az eszére? beteggé tette magát egy szarcsimbók miatt, s mégsem tud túllépni rajta. Belenézett a fiókba. Jól van, ott a biztosíték. Most hirtelen észrevett valamit: a penge véres volt, hosszában. Hét óra, vacsoraidő. Tudta, ha nem megy le, anyja felhoza az ételt, s megpróbálja beletukmálni. Végignézett magán: hát igen, elférne még pár kiló...Lement az ebélőbe, s látta a kötést. Rebeka elpitult: megvágtam a késsel a kezem - mondta szemlesütve. Klári semmit sem szólt, de világosan érezte: nem léphet ki az életből, nem csúfolhatja meg a család féltő szeretetét. Hogyan tovább? - égett agyában a kérdés. Menjek ismét Sztambulba? Hiszen Ramy is ott van, mióta Klára kidobta, s nem adott neki pénzt, hazakényszerült. Egy hónapja kimondták a válást, Ramy kapott egy repülőjegyet, s nem sok választása maradt, miután Zsóka megfenyegette, kitoloncoltatja az orazágból. Valami látleletet is emlegetett, amit fel fog használni ellene. Fényképei is voltak Ramy szeretőiről, néhányon intim helyzetben. Megfenyegette, hogy felteszi a képeket a világhálóra, ha marad. Klárát letaglózta a tudat, hogy csak egy volt a sok közül. Ramy még arra sem méltatta, hogy rendesen elbúcsúzzon. Valaki a nevét mondta. Lassan visszatért a valóságba, s ismét  a családra figyelt. Elmosolyodott, hónapok óta először. Ez most nem a maszk volt,  anyja szemében örömláng gyúlt: Egyél, kicsim, még kihűl a leves... úgy elgondolkodtál! ...no csak pár falatot...

Úgy unszolta, mint valami vonakodó gyereket és Klári evett. Mindenből, amit elé tett a szeretet.Nézte, ahogy anyja arcán egy félénk mosoly jelent meg. Lassan megérlelődött benne az elhatározás:  nem hagyja annyiban. Ramy nem csak neki ártott, de rajta keresztül  a szeretteinek is. Egy szarcsimbók, akitől meg kell tisztítani a világot. Vajon hány nőnek tette a szépet? Hányan dőltek be sötét szemeinek és barna mosolyának? Hogy vigyázott a testére! Óvta, őrizte épségét...Persze, hisz abból élt. Mintha külön tanítanák nekik, hogy kell megszédíteni az európai nőket. Egy kurva, csak kicsit drága! Hát akkor tegyünk mellé egy Hasfelmetszőt, pusztuljon, hogy követők okuljanak! Igen, mindenért meg fog fizetni! Rossz nőt koppintott le magáról! Az elhatározás segített. Még egy hétig maradt otthon, de mintha kicserélték volna. Egy kicsit még hízott is. Újfajta fény jelent meg a szemében. Mindenki remélte, hogy végre ismét magára talál, csak Gabi ijedt meg tőle egy kicsit. Azt mondta neki, hogy lángol a tekintete. No igen a gyerekeket nem lehet becsapni. A reptérre egyedül ment, otthon búcsúzott el mindenkitől. Csak fél év, vigasztalta szüleit. Elnézte apja sűrű, fehér haját. Ráncai mélyülését csak most vette észre. Istenem, de megöregedtek! Ideje tettekre váltani az elhatározást, hogy maradjon idő együtt örülni a hátralevő időnek. Szomorkás hangulatban intett búcsút a faluvégi vén körtefának. Már háromszor ki akarták vágni, vezélyes volt száradó ágaival és mély odvával, de a falu népe nem engedte. Talán ki kellene inkább bélelni, hallott olyasmiről, hogy speciális betonnal kezelik és életben maradnak a fák. De ehhez ő nem ért, s most másra kell koncentrálnia. Komoly feladat előtt áll, mindent aprólékosan meg kell terveznie. Soha többé nem lesz viasz egy férfi kezében. Eztán a gyengéikre koncentrálva fogja kihasználni őket. Okosabb a legtöbbjüknél,  a szenvedélyt meg - ezek után nem lesz nehéz kordában tartani, szinte halottnak érzi a testét. Lássuk a teendőket: először is elkezd dolgozni, mintha tényleg a feladata miatt jött volna. Fel kell szednie valamennyit, nem túl sokat, szerencsére Ramy a karcsú nőket szereti. Gyerekjáték lesz elhitetni ezzel a beképzelt hólyaggal, hogy még mindig szerelmes belé, de csak miután mindent elrendezett. A bőröndjébe lapuló színes kontaktlencsére és parókára gondolt. Elég jelentős a sminkkészlete is, ha akarja, bármilyen külsőt kialakíthat. Sejtelmes mosoly jelent meg az arcán. Egy hangot hallott maga mellől: Kisasszony, ha élne, Leonardo most Önről mintázná Mona Lisa mosolyát! Árulja el, mire gondol éppen. Klára ránézett a középkorú férfira, s úgy látta, csak társalogni akar. Felnevetett. Nem tehetem, még beperelnének miatta. Nem jó, ha fény derül egy titokra. Az út további része kellemes beszélgetéssel telt. Tibor megkérte Klarát, legyen segítségére Isztambulban, mert jól jönne neki egy tolmács. Csak három napról lenne szó - tette hozzá. Fizetné a zállodát, étkezést, s még ezen felül 500 dollárt. Nagyon jól jönne most az a pénz - futott át Klára agyán, így rábólintott az ajánlatra. A három nap hamar elrepült, jó hangulatban telt el, üdítő változatosság volt egy európai férfi széptevését hallgatni, aki tulajdonképpen nem akart tőle a tudásán kívül semmit. Ezután a kis kitérő után belevetette magát az ügyek intézésébe. Vett egy egész alakját takaró ruhát, fátylat és cipőt is hozzá, persze mindent máshol. Nagyon jól jött a pénz. Körülnézett a város környéki kiadó házak táján, persze álruhában. Senki sem emlékezhet világos bőrére, meséljenek csak egy buta külföldi tyúkról, aki beleszeretett a külvárosba. Végre talált egy megfelelő épületet, elég távol a többitől, aminek még pincéje is volt. Sikerült megalkudnia a tulajdonossal, aki még a papírjait sem igen kérte, miután kezében érezte a pénzt. Két hétben állapodtak meg, s Klára most kocsi után nézett. Nem volt nehéz bérelni egyet a hamis amerikai útlevelével, pedig gyatra egy jószág volt, de hát a kocsi is épp hogy működött, tükörsima gumijaival fékezni nem nagyon lehetett, de jobbat nem talált. Most már felveheti Ramyval a kapcsolatot. Küldött neki egy e-mailt, hogy most érkezett, ismét az egyetemen tanít, s szeretné látni. Ramy először nem válaszolt, talán épp nagyobb halra vadászott, de Klára elsírta neki, hogy meghalt Albert bácsi, aki Svájban élt. Ez persze nem volt igaz, szerencére a bácsi jó egészségnek örvendett, de Romy tudta, hogy létező személy, s képzeletében Svájc az ígéret földjével volt egyenlő. Klára írta neki, hogy ezt egyelőre csak másodkézből tudja, de két hét múlva utazik, megtudni mi igaz a hírből. Megemlítette, kicsit tart az úttól, mert az utóbbi időben aktív levelezést folytattak és a bácsi nagyon a szívéhez nőtt, reméli nem igaz a hír. Ekkor már Ramy is visszaírt neki. Azt állította, rossz volt a számítógépe, de már az elő percben szerette volna újra látni Klarát. Érzései nem változtak, s a szokásos bla-bla. Régi kávéházuknál találkoztak, s szerelmes párként viselkedtek. Klára remélte, sokan fogják majd tanusítani kibékülésüket. Agya közben zakatolt, minden szót, mondatfoszlányt feljgyzett. Kellenek az adatok, de most egyelőre ennyi elég. Még van egy találkozóm, mondta Klára búcsúcsókot adva Ramynak. Fizetett, s elment. Tudta, Ramy követni fogja. Bement a szállására, előkészített mindent, mintha tényleg diákot várna. Pár perc múlva kopogást hallott. Gyere be, Sarah -zólt ki. Ramy benyitott és megkérdezte: most már itthon is fogadsz diákokat? Csak lányokat, tanultam a múltból, de kérlek, most menj el, nem szeretném, ha itt találkoznátok, ugye megérted? Kivettem egy kis házat -megadta neki a címet - találkozzunk ott egy óra múlva. Sarah-t hamar lerázom. Találsz ott bort is, tudod kettőnkre gondoltam, mikor berendeztem. Reméltem...de hisz tudod. Ramy győzelemittas mosollyal ment ki. Klara Lázasan kezdett készülődni: felrakta a sminket, parókát, kontaklencsét, majd kimászott az ablakon, hogy Sarahként betérjen a leskelődő Ramy előtt. Fél óra múlva ugyanígy távozott. Megkerste a bérautót, amibe már be volt készítve kötél, sav, pár flakon higító, s beindította a motort. Szép lassan, óvatosan ment a házhoz, átöltözött, de ruhája most is teljesen eltakarta, sálját pedig fejére és arca elé tekerte. A ház már világos volt, Ramy tehát megérkezett. Kiszállt a kocsiból, még egy gyors pillantás a visszapillantóba: nem, senki sem ismeri így fel. Persze nem valószínű, hogy bárki meglátja, a ház félreeső helyen van. Azért fő az óvatosság. Ramynak imponálni fog a szerepjáték, biztos nem utasítja vissza.No igen, ilyennek eddig még ő sem láthatta. Vadítónak és szépnek érezte magát, amikor kinyitotta az ajtót. Ramy arcán meglepetés tükröződött. Klára becsukta maga mögött az ajtót, ráfordította a kulcsot.Az ablakhoz lépve leengedte a redőnyöket, úgy érezte, most már kizárta a külvilágot. Ramy közelebb lépett. Várj, ülj inkább a fotelbe! hallotta saját határozott hangját. Tölts bort! A férfi önkéntelenül engedelmeskedett, arcán kíváncsiság tükröződött. Szerette az újdonságokat, de Kláráról eddig azt gondolta, fantáziátlan liba, egy-egy alkalomra megteszi, az ingyenórák sem jöttek rosszul, segített megérteni az európai nők elvárásait, de ennyi. A nagybácsi nélkül biztos nem foglalkozott volna vele, de hát a válása óta rossz idők jártak rá. Mintha valaki figyelte volna, a nők sorban elhagyták, mielőtt komolyra fordulhatott volna a helyzet, pedig a konditerem, nyelvórák és lakás sem voltak ingyen. Sürgősen találnia kellett valakit, aki finanszírozza, hisz ezt az életmódot alkalmi munkáiból nem engehette meg magának. Mindegy, most itt van, s úgy tűnik, Klara jobban el van eresztve, mint hitte. Ez a ház és mellé a lakás...Egy pillanatra eltűnődött: ugyan mi szüksége lehet rá? De egy vállrándítással elrendezte magában a dolgot. Milyen karcsú lett a kicsike, pedig inkább molett volt, mikor megismerte. Egy kicsit azért felszedhetne magára, túlzásba vitte a diétát. Azért így mégis jobban néz ki, mint korábban. Ismét belekortyolt a borba, s nézte, ahogy Klara kibontakozik a lepelből. Úristen, sosem hittem volna, hogy ilyen is lehet! Nagyon pedálozik a kis ringyó, úgy látszik nagyon hiányzik neki egy jó kis kufirc. No igen, én minőséget képviselek mosolygott tükörképére. Nézzük, mit talál még ki, úgy látszik, jó tanára volt. Nem igazán szeretem a bilincseket, da ha így akarja, legyen. Had bámulja csak a testem, nincs rajta egy deka zsír sem. Tudom, hogy minden nő a farkamra vágyik, no de nem vagyok fukar. Fura, de egyre álmosabb vagyok, pedig ilyen előadásban nem sokszor van részem, még a végén elalszok a fotelben. Jobb lesz, ha elkapom addig, míg képes vagyok rá...Úristen! Rongyból vannak a lábaim, Klara meg csak nevet és arrébb siklik. Valamit beadott nekem! Megölöm a szajhát! Nem érdekel, örökölt-e, ha a kezeim közé kapom, azt nem éli túl!

Végre kidőlt. Egy elefántnak is elég lett volna ennyi altató! Na most vissza a rucival, s behozom a felszerelést. Jó kis meglepetésben lesz része, ha magához tér! Hogy hihette ez a beképzelt fasz, hogy még kell nekem? Majd elhánytam magam a csókjától! Legalább most tudom, nincs akadálya a tervemnek. A saját érzéseim ellen mégsem küzdhetek. Ne futamodj meg, Klára, innen nincs vissza út. Csak gyorsan, amíg hat a szer. Jó helyen van a csillártartó. Ennek a szarcsimbóknak fel se tűnt talán, hogy csak állólámpák vannak, de ez mindegy Fel a csörlővel, a hálót majd levágom róla. No, most megmutathatod, milyen edzettek az izmaid! Persze csak idő kérdése, előbb-utóbb úgyis megdöglessz! És az egész világ bámulhatja majd a kínlódásod, ahogy engem is megbámultak az emberek. Én meghallgatom a sikolyaidat, pedig te csak otthagytál, mint egy kidobott szemetet. Ki fogom élvezni a bosszú minden egyes pillanatát, de adásba csak akkor küldöm, ha már itthagytalak, drága szerelmem. Látom, kezdesz magadhoz térni.Ideje volt, már kezdődik egy új nap. Tetszel magadnak, kedves? Ne félj, nem sokáig maradsz behálózva! figyeld a kamera útját. Látod magad alatt azt a teknőt? Nézd a pénztárcád, beleengedem. Valódi bőr, nem igaz? Háát, nem sok maradt belőle, túl erős a koncentrátum, még felhígítom egy kicsit. Így már jobb lesz. Ha sokat kapálózol, te is a savas kádba érsz. Tudod, csak azért készítettem ide, hogy leszedjen rólad minden álnokságot. Persze előtte egy kicsit megperzsellek izzó szerelmem lángjával. Nem, ez nem cigarettaparázs, hanem az, aminek mondtam. No kapsz egy kis sót, nehogy unatkozz, vagy sótlannak tarts. Mit üvöltözöl? én is ezt kaptam tőled, hát most vissza adom, csak fizikailag. Még mindig úgy gondolod, nincs elég fantáziám? Ó nem, hiába esküdözöl, innen nem fordulok meg, eléd tárom az egész nyomorult életem. Ne félj, egyelőre nem hall senki, most csak képeket veszek. Jól fogsz mutatni, drágám, ne aggódj! Látod, kesztyűs kézzel bánok veled. a kést is fertőtlenítem. Így, egy kicsit koszos munka, de állítólag a macskákat is elevenen nyúzzák. Na ez elájult. Megint várhatok. addig elkezdem leszedni alóla a hálót. Végre újra magához tért. Most már mennem kell, Ramy, de nem szeretném, ha nevemmel a szádon szenvednél ki. Hiába zárod be, vannak módszereim a megnyitására. No nem nyelvvelsz többet, senkivel. Persze, ha mégis akarnál, itt hagyom az asztalon. Ne aggódj, az utolsó kötelékeitől is megszabadítalak egyet kivéve. A farkad tartott el eddig is, hát lássuk, meddig bír életben tartani. Ne félj, a sav nem fog túl gyorsan szétmarni. Ja ez a szag egyébként higító, erősen gyúlékony. Ha valaki kinyitja az ajtót vagy ablakot, megkapja a szikrát és olthatatlan szenvedéllyel emészti fel szerelmünk emlékét. Ne félj, ügyeltem arra, hogy a kijutást a mechanizmus beindítása nélkül oldjam meg. Jó pokoljárást, drágám, mostantól kép és hang a világhálón!

Beült a kocsiba és odahajtott, ahol kerékpárját hagyta. Elindult a város felé, az autóból nemsokára lángok csaptak fel. Nem hagy maga után bizonyítékt, ez biztos. A tűz mindent felemészt, most meg úgyse jár erre a kutya se. A városba érve lerakta a biciklit és beleolvadt a tüntetők csoportjába, majd lassan elhagyta őket, de akkor már ismét a vendégtanár volt. Elment a könyvtárba és fellépet a világhálóra. Ellenállt a kísértésnek, nem nézte meg azt a bizonyos oldalt. Most még nem lehet, hiszen láthatták, hogy idejött. Folytatta a munkáját, bár nem tudott igazán koncentrálni. Végül nem bírta tovább, hazament, bekapott két altatót és másnapig nem tudott a világról. Másnap elment a kávéházba reggelizni. A pincér szánakozó - bizalmaskodó tekintettel nézett rá. Klara megkérdezte tőle, nem látta - e véletlenül Ramyt, hiszen megbeszélték, hogy együtt reggeliznek. A pincér kissé csodálkozva nézett rá: hát semmit sem tud? Kérdezte. Mégis mit kellene tudnom? vetett rá ijedt tekintetet. Ramy meghalt. Ezzel volt tele a híradó. Ez nem lehet, sikított Klara. Épp most békültünk ki, megbeszéltük, hogy együtt megyünk Svájcba! A pincér leült mellé, semmitmondó szavakat mondott, hogy még fiatal, Ramy nem az volt, akinek gondolta, nem is szerette őt igazán, bár csúnya véget ért, örüljön, hogy megszabadult tőle. Közben egyre közelebb húzódott a látszólag magán kívül zokogó Klarához. Ő felpattant, s kirohant a kávézóból. A lakásába érve bekapcsolta a TV-t. A riporterek épp arról beszéltek, milyen kegyetlen módszerrel öltek meg egy férfit Isztambul külvárosában. Pár helyszíni fotót bevágtak, de az áldozatról csak egy régi fényképet mutattak, mivel a hulla a felismerhetetlenségig összeégett. Az egyik riporter azt taglalta, milyen beteges lehetett a gyilkos fantáziája, aki szegény áldozat szenvedéseit rögzítette, feltette az internetre, majd később élő aásban közvetítette, ahogy szerencsétlen fiatalember az életéért küzd. Felhívták a figyelmet arra, hogy 18 éven aluliaknak és gyenge idegzetűek számára nem ajánlott képek következnek, s bevágtak pár jelenetet a felfüggesztett Ramyról, majd a mindent elborító lángokról. A riporterek kiemelték, hogy szerencsére a ház tulajonosa, aki a bérlet miatt ment oda, nem sérült meg.

 Klára elmosolyodott, amikor az egyik riporter száján kifutott a honlap neve. Most végre végignézheti. Először lelkiismeretfurdalást várt, de elmaradt, Csak egyfajta ürességet és várakozást érzett. Talán, ha látja hogy végezte be, bár amíg ott volt, adig is automatikusan tette, amit eltervezett. Jó volt kidolgozni a részleteket. Talán még több örömet okozott a tervezés, mint a kivitelezés. Így van ez, a valóság nem ér fel a képzelettel. Megint látta, ahogy üvöltve lóg a mennyezetről. Most sem érzett haragon kívül mást. Megelégedettséggel töltötte el a tudat, hogy nincs folytatás. Fellépet a netre. Először az első felvételeket nézte meg, ellenőrizte magát, hogy semmit sem felejtett el. Rajta kívül senki sem hallotta a hangokat,arra meg ügyelt, hogy Ramy szája ne látszódjék. Nem ezek a képek nem fogják elárulni. Látta a véres, mégmegránduló nyelvet az asztalon. Az sem fog több hazugságot monani. Hirtelen eszébe jutott az első csók. Úristen! Mintha tűz áradt volna szét a testében. Nem, itt nem akad olyan felvétel, ami a gyilkos kilétére utal. Nézzük tovább. mit tett egyedül. Az egyik kamera az arcára volt állítva. Az ajtó csukódásával egyszerre jelent meg a remény és kétségbeesés rögtön utána. Szinte olvasott a gondolataiban. Noigen, azt remélte, bárki más kiszabadítja, majd rájött, sorsa megpecsételődött. Látta, ahogy megpróbálja leláncolt kezeit  áthúzni a lábán. Közben a sav marta a testét.Persze nem sikerülhetett, hamar fel is adta. a vörös szélű sebek  látványa először unorította. Látta, hogy néhol szinte csontig hatolt a maró anyag, Vajon miért nem rövidítette meg saját szenvedéseit? elég lett volna, ha fejét a kádba tartja. Nagyon erős lehetett benne az életösztön. Egy idő után már nem sikoltozott, hangja szinte elpárolgott, Kapkodó hörgéssel várta a véget, miközben hol feje, hol lába lógott a kádba. Aztán megpróbált változtatni. Mikor már úgy tűnt, teljesen kimerült... Klara csodálattal figyelte az elapadhatatlannak tűnő élet utolsó menekülési kísérleteit. Ramy agya úgy önthetett, inkább a láb, mint a fej.A kamera vette a szemét. Őrület és elszántság tükröződött benne. Hörgés, nyöszörgés, majd még egy üvöltés. Aztán csak kapkodó légzés, zihálás. Ramy a kamerába nézve megpróbált szavakat formálni. Igen a rohadt disznó az ő nevét alakította. Nem baj, majd kimagyarázza ezt is, egyébként is van alibije.No meg mindenki tudja, kibékültek, együtt utaztak volna Svájcba. A kávéházban látták, mennyire összetört.. Nem lesz gond. Újra a felvételre fordította figyelmét. Most érkezhetett a tulaj, hangos dörömbölésére artikulálatlan üvöltés volt a válasz. Az ajtó felől kulccsörgés, majd kinyílt. A láng felcsapott, a tulaj visszaugrott. Klara egy pillanatra behunyta a szemét, hallgatta a fájdalom és halálfélelem utolsó, kétségbeesett elegyét, szinte érezte az égett hús szagát. Jó lett volna a közelben lenni, futott át az agyán. Nem, most sem bánta tettét, sőt, ahogy kinyitotta szemét és tekintetete a rángatózó véres húscsomóra esett, a megelégedettség hulláma öntötte el. A bosszú édes. Azt mondják, az emberi hús íze is. No ezt már nem fogom megtudni. Jó étvágyat, kukacok. Kopogtak az ajtón. Gyorsan a könnyeket. Kinyitotta, fejét mélyen lehajtva engedte be látogatóját. Nem kérdezett semmit úgy esett le a kerevetre, mintha minden mindegy volna neki ezután. A megtestesült fájdalom és bánat. Teljes rezignáció. Afelügyelő ránézett a képernyőre. Akkor tudja. Szólalt meg. Jobb lett volna, ha nem nézi meg. Klára mélyebbre hajtotta fejét, szipogott és bólintott. Ne játszd túl, figyelmeztette egy belső hang. Együtt akartunk elmenni a nagybátyámhoz Svájcba, súgta elheló hangon. Ő volt életem szerelme, s most nincs többé. A felügyelő nem tudta, mit tegyen vagy mondjon. Nem szerette a nőket, az európaiak meg csak szórakozni járnak ide. Persze ezzel szép summát hoznak, de akkor is: kurvák gyülekezete. Ez a nő előtte viszontnagyon elesettnek tűnt, ráadásul megnézte azokat a szörnyű képeket. Talán vigasztalni kellene. A nőknek viszont nincs lelkük. De egész jól néz ki a kicsike... Persze ha panaszt tesz ellene, akkor ő repül, manapság vigyázni kell az ilyesmivel. Mindegy, majd keres egy nőt az adminisztráción, s azt ideküldi. Egyenlőre elvégzi, amiért idejött.Kisasszony, fel szeretném venni az aatait. Ön volt az utolsó, akivel az áldozat halála előtt beszélt. Klara könnyes szemeivel ránézett e rendőrrel, előkotorta az iratait és szó nélkül visszaült a helyére, Előre-hátra ingatta magát, közben kezeit összeszorította, mintha a remegésüket akarná leplezni. A felügyelő felírta az adatokat, megkérdezte mennyi időt szándékozik egyiptomba tölteni, kérte, hogy értesítse, ha elhagyja a várost. Klára azt mondta, nem megy ő már sehova. A rendőr felállt, megköszönte az együttműködést és elinult. Klara utánaszólt: Kapják el, kapják el a rohadékot! Igyekszünk, hallotta a választ.

A beleteket is kiolgozhatjátok, kishaver, akkor sem lesz meg a gyilkosotok, somolygott magában. Nem nagyon dugta ki az orrát az elkövetkezendő napokban. Még többször visszaiézte Ramy haldoklásának minden egyes édes sikolyát, könnyét. Látta a vért, a kifehéredő csontokat. Kéjesen elnyújtózott az ágyon. Talán ideje lenne felcsípni valakit, futott át az agyán. No nem itt, hiszen itt mindenki ismeri, a képeivel volt tele a sajtó. A megtörten gyászoló ara! micsoda szerep, pedig mennyire utálta azt a szarcsimbókot!  Mennyi ajánlatot kapott! Hányan bizonygatták, Rami csak kihasználta őt. Mintha a többiek nem erre pályáztak volna. Mindegy, itt is akadtak, akik megfinanszírozták neki a szállodát, arra akét hétre, amíg a rendőrség még itt marasztotta. Senkinek sem tűnt fel, hogy Ramy az ő nevét akarta utoljára kimondani.Mindenki csak a vért és erölködést nézte. Azért örült, hogy végre hazamehet. Nem kell tovább megjátszania magát. Még egy ideig bánatos lesz, de aztán vigasztalódik. Megérdemli. Megszabadította a világot egy parazitától. Újból látta, ahogy a lángok belemarnak az eleven húsba. Nem tartott igazán sokáig, de Ramy megízlelhette a poklot. Neki biztos nem volt lelke, így itt a földön kellett bűnhődnie. A felügyelő kikísérte a reptérre. Azért még visszatér hozzánk, ugye? kérdezte búcsúzóul. Aligha, válaszolta Klára. Itt minden Ramyra emlékeztet... Akkor ég áldja, kisasszony. Ne bánkódon túl soká!  Klára búcsút intett és felszállt a gépre.A reptéren a szülei várták. Féltő aggodalommal tekintettek a szerelmét vesztett lányukra. Ők hittek az újsághíreknek. Rebeka kicsit meglepődött, mikor Klára arckifejezését meglátta. Magabiztosabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor elment. Anya, most végleg lezárult az ügy Ramy elment, s már csak az emlékeimben tér vissza, Ne aggódj, nem fogom sokáig gyászolni. Szeretlek benneteket, kimondani sem tudom, mennyire. Jó újra itthon.

Rebeka minden pórusában érezte, valami megváltozott. Remélte, jóirányban. A bestiális gyilkosság híre ide is eljutott. Nagyon féltette a lányát. Most mintha erősebb lenne, mint korábban, pedig milyen összetörtnek tűnt! Jó, hogy újra itthon van, regenerálódhat, felejthet. Talán most tovább marad. Néha úgy érezte, mintha menekülne ebből az országból. Mi készteti örök vándorlásra? Mikor lesz képes letelepedni? Lesz még neki unokája? Ha így folytatódik, aligha. Talán most egy kis nyugalomra lel, s elgondolkodik a jövőjén, rájön, senki sem él örökké.Ez még akkor is hasznos, ha ilyen kegyetlen módon kellett vele szembesülnie. Fura dolog a gyász. Most szinte felszabadultnak tűnik. A szomorúság talán ott bújkál, mégis elégedettnek látszik, mint egy jóllakott macska. Lehet, nem is érintették olyan mélyen az események? Vagy megint elrejti gondolatait? Istenem, engedd elszakadni annak a méltatlan alaknak az árnyékától, ne engedd, hogy szentként tekintsen rá, benne lássa az örök szerelmet! Klára látta anyja aggódó tekintetét, de nem árulhatta el neki titkát. Ha látja, hogy milyen kiegyensúlyozottá váltam, majd megnyugszik. Ideje megtisztulnom a rámrakódott képmutatástól és mocsoktól. Az igazságot persze soha senkinek nem mondhatom el. Ki értené meg? ki lenne képes elfogadni, hogy igenis erre volt szükség? Talán az ottani nők. A Ramyk, Ahmedek és társsaik áldozatai, akik nap mint nap ki vannak téve a molesztálásuknak. Elsötétült arca. Igen, valakinek rájuk kellett ijeszteni. Sikerült és ezzel vége. A nyomozás egy helyben topog, az a rendőr szerette volna még ottartani, de nem volt rá jogalapja. Mindenki egyszerűen nevetségesnek tartotta, hogy egy ilyen semmi kis nő elbírt egy kilencven kilós izompacsirtával. Az altatónak már nyoma sem maradt a szervezetében. Ismét megjelent a kép, ahogy ott függ kiszolgáltatottan. Legtalább megtapasztalta, mit okozott. Ő legalább ilyen kiszolgáltatott volt, kitéve a gúnyolódásoknak, sajnálkozó és kárörvendő pillantásoknak. Pengevékonyra szorította ajkát. Csak el innen, a múltat firtató tekintetek elől. Mindennél jobban vágyott szobája magányára, ahol képzeletében újra felidézhet mindent. Kisasszony, nem Ön volt a menyasszonya a Kairóban lemészrolt embernek? a kérdés kizökkentette és magához térítette. Elege volt a riporterekből, átnézett rajta és folytatta az útját. A riporter ismét kérdezett, mire kifakadt: Mindent elmondtam, hagyjanak végre békén. Nincs önökben emberi érzés? Azzal beült az autóba, s nem figyelt többé a felvillanó vakukra. Minden csoda három napig tart ismételte magában a jólismert frázist. Otthon végre egyedül maradhzatot. Most kezdtek benne megfogalmazódni a kétségek, talánok. Mintha skizofrén lennék, gondolta magában. Örülök, de gyászolok is. Eltemettem az ártatlanságom, örökre. Hidegvérű gyilkossá váltam, de ezt is túlélem. Felejteni akarok és fogok is! A fájdalomra és vérre gondolt. Nem értette itthonról, hogy volt képes valóban véghezvinni a tervét. Olyan távolinak tűnt minden. Már nem élvezte az elméjében felbukkanó képeket. Szégyellte magát, s képtelen volt felfogni, hogy ő, aki egy békát sem volt képes felboncolni, hogyan tudott élvezkedni egy emberszerű lény fájdalmán. Persze felidéződtek az okok és elindultak a könnyei. Hosszan, kitartóan zokogott, mintha így akarná elmosni a múltat. Egy hónap múlva Londonban vállalt állást. Pár hónapra rá megismerkedett Alberttel, s karácsonykor tartották az esküvőjüket. Hat hónap múlva megszületett a kis Alfonz. Úgy tűnt, Klara révbe ért, de a szülés nem tett jót neki. Rémálmok kínozták, s volt, hogy megállás nélkül órákig zokogott. Albert sokáig vígasztalni próbálta, de semmi sem segített. Felesége begubózott, a fiát sem akarta látni. Szoptatta ugyan, de többre nem volt klépes. Fél év után kérte Albertet, váljanak el. A gyerek már meglesz nélküle is, ő külömben sem alkalmas anyának. Albert nem értette. Szerette, még ebben az állapotában is. Úgy érezte, Klara szellemekkel küzd, s őt csak védeni akarja. Nem akarta, nem tudta elengedni. Az egyik zokogóroham alkalmával rátörte az ajtót, átölelte, s bárhogy püfölte Klara, nem engedte el. Nem lökhetsz el magadtól, nélküled lélegezni sem tudok, te vagy számomra a fény, a levegő. Mondd el, mi bánt, nem foglak elítélni. Szeretlek és ezen semmi sem változtathat. Melletted akarok nyugovóra térni és ébredni. Az esküm örökre szólt, ezt értsd meg végre.Te vagy az életem jobbik fele, nem veszíthetlek el, soha. Klara felzokogott. Ha elmondom, ami bánt, nem fogsz többé a jobbik felednek tartani. Mégis, elmondom, mert én sem akarok nélküled élni, de így veled sem tudok....Te nem ismersz, fogalmad sincs, kit vettél feleségül. Ne szólj közbe, kérlek. Ez így van. Te is tudod, hogy egyszer nagyon megégettem magam, azt is, hogy az akkori szerelmem meggyilkolták. Arról viszont szinte senkinek nincs sejtelme, hogy én öltem meg. Ne nézz így rám. Aprólékosan megterveztem és kiviteleztem egy szadista gyilkosságot. Elégettem a volt szeretőm, elevenen. Hosszú volt ez az éjszaka, Klara mindent elmesélt, az okokat, hogy hogyan kéjelgett Ramy fájdalmában. Albert csak hallgatta, átölelte és nem engedte el. Megszólalni nem mert, nem tudott. Felfoghatatlan volt számára a tett, mégis, érezte, a mellette remegő alak nélkül üres lenne az élete. Nem fogom elveszíteni, határozott. Elmegyünk Kairóba és leszámolunk az árnyakkal, határozott magában. Nem most, de egyszer biztosan....

 
 

 

Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>