Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vége?

Nagy reményekkel indultam. Elbuktam, de úgy véltem, ez nem a világ vége. Minden lehetséges, lesz új alkalom. Tévedtem. Nem először, de talán utoljára. A lelkesedés, ami a pillanatot vonszolja magával lassan eltűnik az életemből. Az idő lassabban vánszorog, mint valaha. Ideje pontot tenni a végére. Talán nincs túlvilág, nincs megtorlás. És ha van? ki tudja melyik elképzelés valós? Én szeretném látni, mi van a fényen túl. Akár boldogság, akár szenvedés, vagy ha maga a megszűnés -  minden jobb, mint ez az egyhangú világ. Már a képzeletem is kiégett, hiányoznak az agyamba vetített képek. Szavak, számok, szavak. Üresek és értelmetlenek. Mivégre folytatnám? Anyám kedvéért húztam eddig is, de már ....A holnap vele tűnt a semmibe. Látom a homlokát borító hullafoltokat. Teste felpüffedt, arca eltorzult. A halál a leggyalázatosabb karikaturista. Hideg és rugalmas a keletkező gázoktól. Vérfoltok. Talán még a halálon is át kell küzdenie magát? Hinnem kell, hogy ez a valóság. Az a test csak egy üres báb, s hiába kántál fölötte a szeretet. A régi szokásoknak mégis van értelmük... Egyedül voltam a koporsóval, s a fájdalom, visszavonhatatlanság értelmetlen szavak, mondatok monoton kiáltására késztetett. Miket mondtam? -ki tudja. Szavaim elvitte a szél, kétségbeesésemen röhögött a fény.  Értelmetlen, üres napok sorjáznak. Körülölel a szeretet, de ez nem elég. A múlt változtathatatlan, mégis meghatározza a jövőt. Nem pótolhatod be amit egyszer elmulasztottál, s nem az érzelmi életed alapján ítélnek meg. És megítélnek. Ez elől nincs menekvés. Gondoskodnak arról, hogy visszahalld.  Ölelések, bíztatások és üresség. Mindent felemésztő kilátástalanság.  Az értelem tanácsai, visszautasítások. Elutasítás és bizalmatlanság. Tehetetlenség... Vajon mennyivel lenne rosszabb karikatúrává válni? Nekem nincs meg a temetkezési költségem, de "akár farkas, akár emésszen meg holló". A tűz vonz leginkább. Füstbe menni, mint az álmaim, terveim és reményeim. Előre fizetendő. Hitel nincs, a kegyelet csak nyúltarcú haszonlesés. 280.000ft egy koporsós temetés....Vagy úgy, Önök beszéltek mással is? Valóban, nekünk is van olcsóbb csomagunk. 173.000 ft lesz. Bútorlap koporsó, papír díszekkel. Egy gazdag élet utolsó foglalata, de úgyis minden szétrohad egyszer. Miért ne legyen előbb? Az urnás temetés kb 30-40 ezerrel kevesebb. Anyám pihenni, nyugodni, aludni akart. Minimálkoporsó. Már megint folynak a könnyek. Feszül az indulat, de nincs iránya célja. Kezdj új életet, szakíts mindennel. Tépd ki a szíved, ha kell. Csak a pánik maradt. Menekülési kényszer, hogy a távolság kitöltse az űrt. Pénz és munka nélkül hova? Sikoltó meteorként csapódnak tudatomba az elutasítások. Köszönjük, de túlkvalifikált. Már megtaláltuk a megfelelő jelöltet, az állás betöltve. Legalább két év szakmai tapasztalat....S ők legalább válaszoltak..... Nézem a kilátóról, ahogy virágzik a táj. Csak egy ugrás, s a gondolatok szétloccsannak a sziklákon. Most még nem, még itt a szikra....talán jön egy új lehetőség.... Megvárom, amíg a virágok olcsóbbak lesznek. Lehet, addig a túlélés értelmet nyer. Ez nem a vég, még nem. A szavak létrafokokként emelnek az életbe. Keresem a megújulást. Kapaszkodom hitbe, emberekbe, saját érveimbe, anyám rég elhullatott könnyeibe. Van mosoly a gyászon túl?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>