Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vikvak otthonra talál

2012.08.13

 

 

 

Megszülettem, láss csodát,

szeresd ezt a kiskutyát!

tappancsomon ténfergek,

imádnak a gyerekek.

 

 

Anyám meleg oldalán

érzem, csodás a világ.

Hangkavalkád,szem és kéz:

boldogságom körbeér.

 

Kis kezek közt rémület:

hova visznek engemet?

Bánatosan búcsúzok,

jövőm távoli titok.

 

Várnak idegen szagok,

keservesen vinnyogok.

Ne bántsatok emberek

lételemem szeretet!

 

Nyugtalanul körbefutok,

itt-ott szagnyomokat hagyok.

Levegőben feszültség:

tán valami rossz történt?

 

Utánam a vizesvödör,

hogy lesz így szagom tömör?

nyomaimat elmossák,

oly idegen e világ!

 

Vannak azért előnyök,

nem hiába könyörgök:

mindig jut pár jó falat,

papucs, függöny, bútorlap.

 

Meghúzzák a fülemet,

mondják:ezt így nem lehet!

mégis jut sok ölelés,

símogató puha kéz.

 

Lassacskán megtanulom:

bent nem végzem a dolgom.

Hiszen úgyis mindegy már,

otthon szagú a lakás!

 

 

Végére jár már a nyár,

vidám kedvem csúcsra jár.

Vár a park és vár a tér,

loholok a labdáért.

 

Sárgulnak a levelek

egyedül itt mit tegyek?

Itthagytak az emberek,

szívem rémülten remeg.

 

Nyomaikat kutatom,

az ajtót szétkaparom,

véressé vált fogam, mancsom,

félájultan nyalogatom.

 

Ismerősek a léptek,

szaladok hát elétek.

Szívem ragyog szememben,

nem hagytok el már érzem.

 

Ugrándozok, csaholok,

itt vagytok, ez jó dolog!

Fülem repdes, nyálam frecseg,

az életem újra kerek!

 

Ismét indul gonosz nap,

engem magamra hagytak.

Szomorúan mászkálok,

pár dolgot még megrágok.

 

Nyüszítek vagy fél órát,

jaj, de üres a lakás!

mégsém önt el rettegés:

tudom, visszajöttök még

 
 

 

Archívum

Naptár
<< Június / 2020 >>